Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Oktatási Intézmény

A Waldorf-iskolák minden gyermek számára nyitva állnak, teljesen függetlenül vallási, nemi és egyéb hovatartozástól, a szülők aktuális anyagi helyzetétől. A leendő elsősök egy játékos, az iskolaérettséget vizsgáló felvételin vesznek részt. Természetesen más iskolák magasabb évfolyamaiból is érkezhetnek gyermekek.

Rudolf Steiner filozófus és szellemtudós 1861-től 1925-ig élt, és működése merőben új minőséget hozott a mezőgazdaság, a művészet, a szociális élet, a gyógypedagógia és a pedagógia területén egyaránt.
Az első Waldorf-iskolát 1919-ben Stuttgartban hozta létre, Emil Molt, a Waldorf Astoria cigarettagyár haladó szellemű és szociálisan érzékeny tulajdonosa felkérésére, a gyárban dolgozó munkások gyermekei számára. A Steiner által kidolgozott pedagógia - a gyermekek és fiatalok életkori sajátosságait teljeskörűen szem előtt tartva - a nevelés művészetét kívánja megvalósítani, tág teret adva a személyiség fejlődésének.

Az iskola legfőbb jellemzője, hogy minden irányú tehetség megélheti a kiteljesedés lehetőségét, ugyanakkor a festés, faragás, agyagozás stb. közben nem a végeredmény az igazán fontos, hanem az alkotás folyamata, melynek során a gyermekek sok egyéb képessége is fejlődik. A Waldorf-pedagógia legfőbb célja a gyermek értelmi és alkotó erőinek harmonikus kibontakoztatása.

Ez egyáltalán nem igaz, hiszen a „problémás“ gyermekek jelentkezésekor az osztálytanítók az egész osztályközösség érdekeit mérlegelik, és ennek alapján döntenek a felvételről. Az is fontos szempont, hogy ezek a gyerekek megkapják a szükséges egyéni fejlesztést is. Egyébként nincs eltérés az állami iskolákhoz képest a különböző adottságú gyermekek arányát tekintve.

Az igaz, hogy a Waldorf-iskolák lemondanak az osztályzásról. A tanárok nem elégednek meg a számjegyekkel, hanem minden esetben egyéni értékelést adnak a diákok munkájáról. Az év végi bizonyítványban az egész évi fejlődést elemzik – tantárgyanként, de a személyiség tükrében, hiszen a tudás fokánál sokkal többet mond a gyermek egész egyéniségének alakulása. A tanulók – lehetőség szerint - az elsőtől a tizenkettedik osztályig egy osztályközösséget alkotnak. Nincs bukás.

Mivel a Waldorf-pedagógia a gyermek életkori sajátosságait veszi figyelembe, az érdeklődés felkeltése a tanultak átélésén keresztül sokkal egyszerűbb, mint az bármely retorzió fenyegetettségének árnyékában lenne. A gyerekek – az esetek többségében – határozottan élvezik a tanulásnak ezt a formáját. Tehát van motiváció, csakhogy az nem egy érdemjegy megszerzésére irányul, ezért a tudás élménye is maradandóbb.

A több mint nyolcvan éve működő Waldorf-iskolákból kikerülő diákok kimondottan sikeresek a továbbtanulásban és a legkülönbözőbb szakmákban. Például Németországban, ahol a legtöbb ilyen iskola működik, a felsőoktatási intézmények nagyra becsülik a Waldorf-iskolákból kikerülő tanulókat, mert nemcsak intellektuális képességeik, de kreativitásuk, a folyamatokban való gondolkodásuk, a csoportmunkára való készségük is kimagasló.

A Waldorf-iskola 12 osztályból áll, melynek zárásaként minden diák elkészíti saját éves munkáját. Ehhez akkorra megfelelő gyakorlatuk van. A 13. év az érettségire való felkészülés jegyében telik.

Ellenkezőleg. Az osztálytanítók az alsó tagozaton azt a „szeretetteljes tekintélyt“ testesítik meg, amelyre a határaikat kereső kisgyermekeknek oly nagy szükségük van. Csak akkor érzik magukat biztonságban, akkor élik meg magukat önálló személyiségként, ha megtapasztalják ezeket a szeretett személyektől eredő határokat. Ez a viszony a gyermekek fejlődésével párhuzamosan változik.

A gyermekek olyan közösségben fejlődhetnek a maguk üteme szerint, ahol az állandóság és a ritmikus ismétlődés biztonságát élhetik meg. Ennek egyik alapja a Waldorf-iskolában az a tanító, aki a gyerekeket nyolc éven keresztül kíséri, lehetőség szerint mindvégig a tanítás első két órájában, az úgynevezett főoktatásban ő tanítja az egyes tantárgyakat – epochális rendszerben (három hétig egy-egy tárgyat).
Ez idő alatt mély ismereteket kap tanítványairól, s így sokkal több segítséget adhat nekik egyéni fejlődésük útján.

A Waldorf-tanárok speciális képzést kapnak – Magyarországon a Solymári Waldorf Tanárképzőben -, ahol a tanítás különleges feladataira készülnek fel. Az egyes epochák előtt egyénileg is alaposan „ráhangolódnak“ a feladatra. A reggeli főoktatás után szaktanárok tanítják az idegen nyelveket, a testnevelést, az euritmiát stb. Az első osztálytól a nyolcadik évfolyamig a gyermekek életkori sajátosságaiból adódóan nem a minél nagyobb tárgyi tudás felhalmozása a cél, sokkal inkább a világ jelenségeinek és történéseinek élményszintű megragadása. Amit örömmel tanulnak: megmarad.

Az epocha görögül korszakot jelent. A Waldorf-iskolában a tanítás első két órájában több héten keresztül egy tantárggyal foglalkoznak a diákok. Például – általában – három héten keresztül történelem-, majd újabb három hétig fizika óráik vannak, s így sokkal mélyebb kapcsolatot alakítanak ki az egyes területekkel. Bizonyos alapkészségeket, mint például a számolás, főtanításon kívül, szakórakon is gyakorolják.

A Waldorf-pedagógián alapuló oktatás egyenlő hangsúlyt fektet a gyerekek és az ifjak értelmi, művészi, gyakorlati és szociális képességeik fejlesztésére. A diákok első osztályos koruktól két idegen nyelvet tanulnak. A lányok és fiúk egyaránt kötnek, varrnak a kézimunkaórákon, és kalapálnak, reszelnek, csiszolnak a kézműves órákon. Az osztályok minden tanév végén egy-egy színdarabot adnak elő. A nyolcadik és a tizenkettedik év végén egyénenként egy általuk választott témában mélyülnek el, s annak előadására elméletben és gyakorlatban egyaránt készülnek.

A felső tagozaton minden tantárgyat szaktanárok tanítanak. Az oktatás szerves része az előző nyolc évben megszerzett kézműves képességek továbbfejlesztése, illetve mezőgazdasági, erdészeti, üzemi és szociális gyakorlatokon vesznek részt. Ezek során nem a konkrét szakma megtanulása a fő cél, hanem az egyéni képességek életszerű gyakorlása.

A Waldorf-iskola egyetlen felekezethez sem kötődik. A szülők döntik el, hogy iskolán kívül részesül-e vallásoktatásban a gyermek. A fiatalok már saját útjukat járják ezen a téren is. Rudolf Steiner szellemtudományos munkássága egyáltalán nem szerepel a tananyagban.

Az euritmia egy mozgásművészet, amely a Waldorf-iskolában a tananyag szerves részét képezi, mint tantárgy. Az euritmiában minden beszéd- és zenei hangnak megfelel egy-egy külön mozdulat, így egy versben azt ábrázolják, ami a hangokon keresztül él.

A természettudományok egyenlő súllyal vannak jelen a Waldorf-   oktatásban, és a számítógépet is a helyén kezelik: nagy hangsúlyt fektetnek a tanárok arra, hogy a virtuális valóság ismeretét megelőzze a természet világának ismerete. A felső tagozaton az informatika fontos tantárgy.