Kálmán István:
A JÖVŐKÉPRŐL
Milyen világ fog körülvenni egy, az iskoléveit ma megkezdő tanulót, amikor felnőttként elhagyja az iskolát?
Felnőtt dolgozatírás egy Waldorf iskolában
A jövő sem nem intellektuális elképzelés, sem nem vizionárius fantazmagória, a jövő itt van a gyermekekben: a jövővel foglalkozni szellemtudományos nevelői, pedagógiai feladat.
Minden ember az istenektől kapott, de a saját korábbi inkarnációiból származó képességeihez mért feladatot hoz magával a születés előtti létből, melyet csak itt a földön tud megvalósítani. A nevelőnek nem a gyermek képességeit kell fejlesztenie, tudását gyarapítania, hanem segítenie kell a felnövekvőt, hogy meg tudjon küzdeni azokkal az ellenerőkkel, melyek megakadályozhatják feladata megvalósításában.
A gyerek belső világába való betekintés – mondta Rudolf Steiner, – intuitív, prófétikus ihletettséget igényel, és a jövőben csak ilyen képességekkel rendelkezők lehetnek a gyermekek nevelői. Csak ezek a nevelők fognak valóságos jövőképpel rendelkezni, amelyre a gyermekek tanítják meg őket.
A világ jövőjét nem a külső, hanem az ember belső világa hordozza. A belső ember egyre kevésbé jelenik meg a külsőben. Ez először éppen a gyermekekben mutatkozik meg, akik sokszor egészen mások, mint amit kifelé mutatnak.
Ma a nevelés egyik legfontosabb alapelve kell, hogy legyen a belső és a külső ember megkülönböztetése. Mert a belső embernek, hogy ki tudjon bontakozni, két ellenerőt kell leküzdenie: az egyik a múltban akarja visszatartani, a másik pedig csak a jelenben megtartani, megfosztani a jövőtől.
Az antropozófiailag orientált szellemtudomány ezeket az erőket lényekhez köti:
– a luciferi szellemek a magasztos múltjával szeretnék áthatni az embert; nem akarják engedni, hogy alászálljon a teljes földi létbe; dühöngést vált ki belőle minden, ami a technikával összefügg. Ők impulzálják a new age mozgalmat, ami össze akar szövődni az antropozófiával és a Waldorf-pedagógiával;
– az ahrimani lények szeretnék az embereket a jelenben konzerválni, minden múltat kioltani, elkezdeni egy új fejlődést.
Rendkívüli érdeklődést keltenek az emberben minden iránt, ami materiális, mechanikus; egy új gépvilágot akarnak megteremteni.
Behatolnak a külső ösztönökbe, és szociális impulzussá akarnak válni. A technikát egy világuralom megteremtésének eszközeként használják; arra törekszenek, hogy a szellemtudományból forrásozó modern vállalkozásokat felszívják magukba.
Korunkban ez a két tendencia érvényesül a külső világban.
Mit látnak ma az emberek, mit mondanak, milyen fogalmakat alkotnak, amikor a külső világról beszélnek?
– a természet kizsákmányolása; energiaválság; környzetszennyezés; elszegényedés; permanens háborúk; erőszak; a pénz hatalma; fokozódó félelem; kiszolgáltatottság; média-agymosás; egészségkárosodás; az oktatás színvonalának süllyedése; a számítógép uralma; halálra-szórakozás; gátlástalan egoizmus; virtuális világ; manipuláció; a gondolkodás, a nyelv tönkretétele stb.
És milyen imagináció él a felnőtté-válni akaró hétéves gyermek
legbensőbb lényében, amikor szülei például egy Waldorf-iskolába íratják be? Ha tudatos lenne benne az imagináció, melyet születése előtt magába fogadott, így szólítaná meg tanítóit:
– Ha az a világ, melyben nekem felnőtté kell válnom, olyan lenne, amilyennek ti látjátok, én nem születtem volna meg! Mi, akik a huszonegyedik században léptünk a földi létbe, fel akarjuk venni a küzdelmet az ellenhatalmakkal. Tudjuk, hogy azokkal fogunk szemben állni, akik gyengeelméjűként nőttek fel, és nem jutottak túl a régi, degenerált világszemléleten. Nekünk azon új erők ápolására van szükségünk, melyeket a hatalmon lévők minden áron vissza akarnak tartani. Sokunkban megvan az adottság ahhoz, hogy a szellemtudományt magától értetődőnek tekintsük, és mindazt, ami belőle származik, saját életformánkká tegyük. Jogosulatlan azt gondolni, hogy nincsenek ilyen erők! Csak nektek segítenetek kell minket, hogy bennünk ezek az erők felszínre jussanak, hogy kivezessük a világot a hanyatlásból. Mert nemcsak a hanyatlás, hanem a feltámadás erői is bennünk vannak!
Azt kérdezitek, hogyan segíthettek?
A Waldorf-módszer önmagában nem elég ahhoz, hogy az érettségivel megpecsételve később ne idomuljunk környezetünkhöz, mert hát valahogy mégiscsak élni kell, és aztán el is felejtjük, miért születtünk meg. Meg kell erősíteni magatokat a szellemi világról való tudással! A szellemtudományos kutatások eredményeinek sokasága áll rendelkezésetekre, amit nem szektás körökben kell olvanotok, hanem tovább dolgozni velük, és ebből a munkából impulzusokat nyerni a világban való munkálkodáshoz. A világ minden területén egyre szélesebb kitekintéshez kell jutnotok, világosan kell látnotok mindazt, amit az emberiséget káoszba viszi, degenerálja. Ki kell szabadulni a szűkkeblűségből, a kicsinyességből, kényes misztikus érzelmekből, antro-dogmákból! Ha az antropozófia megragadja az egész embert, belenyúl életének minden részletébe, akkor az ember nem maradhat az, amivé az élet tette! A ti feladatotok, hogy Rudolf Steiner pedagógiáját – az Ő nevétől nem elszakítva – megmentségek a világ számára!
A Waldorf-pedagógia ellensége ma az úgy nevezett „Bolognai folyamat“, mely a kísérleti pszichológia eszközeit használva, tesztvizsgákkal azt akarja eléni, hogy az embei képességek csak testi vonatkozásban fejlődjenek, az ember puszta munkaerővé, a gazdasági élet faktorává váljon.
A Waldorf-iskoláknak a szellem erejével kell lázadniuk a Bologna-Pisa-szellem ellen!
A jövő tehát itt van a gyermekekben. Hogy hogyan alakul ez a jövő, abban döntő szerepük és felelősségük van azoknak, kaik Rudolf Steiner pedagógiáját megvalósítják.
Ezért volt a világfejlődés/történelem ünnepi aktusa az első Waldorf-iskola megalapítása.
A felelősség óriási!
(Az írás a Szabad Gondolat című folyóirat 2008./1. számában jelent meg.)
| < Előző | Következő > |
|---|
