Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Oktatási Intézmény

„A Waldorf-iskolák igazi örömet visznek a tanulásba. Az alkotókészséget, a problémamegoldást és az egyéni gondolkodást részesítik előnyben.“
 

A Waldorf-iskolákról

Az első Waldorf-iskola Stuttgartban – Emil Molt, a Waldorf-Astoria Gyár igazgatója kezdeményezésére – jött létre a munkások gyermekei számára, Rudolf Steiner szellemtörténész és filozófus útmutatatásai nyomán. Ma világszerte csaknem 900 ilyen típusú iskola működik. Magyarországon 1989-ben Solymáron szülői kezdeményezére alakult meg az első Waldorf-iskola. Nyíregyházán 1995-ben szintén egy lelkes szülőkből álló közösség hozta létre a Nyíregyházi Waldorf-Pedagógiai Egyesületet, amely egy évvel később megnyitotta a Szabad Waldorf Óvoda és Iskola kapuit. Ma a legidősebb diákok a 12. évfolyamot végzik. (A Waldorf-iskolák 12+1 évfolyamos, egységes iskolák. A 13. év az állami érettségi vizsgákra való felkészülés időszaka.)
 

A Waldorf-iskolák a Steiner által kidolgozott „embermegismerés“-tanra  épülnek: a waldorf-pedagógia az embert a maga teljessében szemléli és az életkoronként változó testi, lelki és szellemi szükségletek felismerésén és kielégítésén alapszik. Az iskola íly módon az emberré válás csodás műhelye lehet, ahol minden gyermek a saját ritmusa és képességei szerint fejlődhet – testileg, lelkileg, szellemileg egészséges, életfeladatának megfelelni tudó felnőtté.
 

Az óvodás korból az iskolába való átmenet a Waldorf-iskolákban a gyermekben a legteljesebb bizalom megteremtődésének időszaka. Az első három év alapozza meg a további fejlődés, képességei majdani kibontakozásának lehetőségét. Az írás, olvasás, számolás tanulása fokozatosan, a művészetekkel mélyen áthatva történik.

Az első nyolc évben egy osztálytanító kíséri végig a gyerekeket, a tantárgyak többségét ő tanítja – epochális rendszerben, vagyis egy-egy tantárgyat folyamatosan három-négy hétig, a nap első két órájában. Ezek az elmélyülésre módot adó időszakok adják meg az igazi tanulás, az átélés, vagyis a valódi megismerés lehetőségét. Ezt segíti elő a festés, a formarajz, a plasztika, az euritmia és a zene is - a tanítás szerves részeként. A főoktatás után szakórák következnek: két idegennyelv (az angol és a francia illetve német), a kézimunka, a torna, valamint más közismereti tárgyak mellett a fa- és fémművesség, a földművelés, a kertészkedés és a hagyományos kézműves-mesterségek.
 

Életünk az ébrenlét és alvás, befogadás és felejtés/feldolgozás ritmusa szerint zajlik. A Waldorf-iskolákban ez a ritmus az évkör/tanév és minden egyes tanítási nap alapja.
    A gyerekek és a fiatalok reggel a legfogékonyabbak a gondolkodásra. A tanítás ezért azokkal a közismereti tárgyakkal kezdődik, amelyekben különösen fontos szerepet kap a megértés,a gondolkodás és a képzeletalkotás. A nap első két órájában (három-négy héten, epochán, vagyis korszakon át) ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak a gyerekek.
Az egyes időszakokat gyakorlatok, szóbeli beszámolók és írásbeli fogalmazások, dolgozatok egészítik ki. Ezek adják meg – osztályzatok helyett – a diákoknak az elégedettség érzését, vagy éppen arra sarkallják, hogy szorgalmasabban tanuljon, többet gyakoroljon.
    A főoktatást követő nagyszünet után a rendszeres gyakorlást igénylő szaktantárgyak következnek, órarend szerint.
 

A felsőtagozatos években (9-12. évfolyam) a legfőbb teendő a gyermekekben élő tudás kiszélesítése és a különböző tudományágak rendszerezése. A felnövekvő ember feladatai három módon írhatók le:

• meg kell ismerkednie a föld törvényeivel és az e törvények által megszabott feladatokkal
• meg kell tapasztalnia a világot, titkaival, ellentmondásaival a maga sokszínűségében
• rá kell találnia saját helyére ebben a világban, a maga egyéniségét fölvállalva.

A Waldorf-iskolák nevelési gyakorlatában ez azt jelenti, hogy az intellektus edzését a fantázia ébrentartásával és a jellem formálásával kell egybekötni. Ezért nincs hangsúlyi különbség a művészeti és gyakorlati, az elvont és a készségeket fejlesztő tárgyak oktatásában. Csak ezen a módon lehetséges az értelem, az érzelmek és az akarat egyenlő mértékű támogatása és ezzel egyidejű fejlesztése. Erre a négy évre is a fokozatosság elve érvényes!
A kilencedik osztályban a tudatosság van születőben. Ennek a korosztálynak ideálokra van szüksége, melyekkel azonosulva tudatosítja létezését. Szívet és lelket tápláló ideálokra van szükségük!
Ezért ebben az évben a fő tantárgyak mellett a művészettörténetnek is központi jelentősége van. A tizedik osztály az ifjú ember magára találásának kora. Ezt az évet az ok-okozati gondolkodás, a törvényszerűségek vizsgálata jellemzi: már nem a hogyannal, hanem a miérttel kérdez. A tizenegyedik osztályban a „honnan hová?“ a legfőbb kérdés. A világos gondolkodás erősítése a cél, hiszen ez a korosztály gyakran hoz döntéseket a jövőre vonatkozólag. A tizenkettedik év  a vizsgáztatás és az önmagukba nézés ideje. Sokan közülük ebben az időszakban jelölik meg azt az utat, melyet követve képesek lesznek a világért tenni, s azt szabadon alakítani. A tizenharmadik évben a fiatalok már csak az érettségi és felvételi vizsgákhoz szükséges tantárgyakból készülnek.
 

A Waldorf-iskolák egységes tanterv szerint működnek (lásd Waldorf Kerettanterv) Szakmai felügyeletüket közvetlenül a mindenkori illetékes minisztérium látja el.
    A fenntartás egy részét az állami normatíva, a másik felét elsősorban a szülői felajánlások, másodsorban a különböző pályázatokon nyert összegek fedezik.
    A nyíregyházi Waldorf-iskola fenntartója a kezdetektől a Nyíregyházi Waldorf-pedagógiai Egyesület, melyhez bárki csatlakozhat, aki a Szervezeti és Működési Szabályzatot elfogadja, és az egyesület célkitűzéseit magáénak érzi.
A Waldorf-iskolák fontos alapelve, hogy mindenki előtt nyitva állnak, vallási és egyéb hovatartozástól függetlenül, beleértve a szülők aktuális anyagi helyzetét is, tehát anyagi okokból egyetlen gyermek sem maradhat ki a Waldorf-iskolából. Ez alapelv.