2009.09.01-09.11.
Szociális muka
Terep helye: Mentálhigiénés Központ Értelmi Fogyatékosok Klubja
Cím: Nyíregyháza, Őz u 16.
Intézményről:
1987. ben kezdte meg működését. 1992-ig Idősek klubjaként is működött, addig a Szoc. Otthonok Igazgatósága alá tartozott. A mentálhigiénés napköziben 43 enyhe- és középsúlyos fogyatékos családban élő fiatal ellátását biztosítják. Az alsó életkor 17 év, felső korhatár nincs meghatározva a gondozottaknál. A 43-ból 19 lány 24 fiú. 6 enyhe, 37 középsúlyos, 2 autista és 9 down-kóros. Szinte valamennyi járulékos betegségben (szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás és epilepszia) is szenvednek.
Intézményi szolgáltatás: a családbn élő felnőtt korú sérült fiatalok nappali gondozása, fejlesztése, szabadidejük hasznos eltöltése és a gondozottak családjának tehermentesítése.
A bekerülés feltételei: -háziorvosi papír
-idegszakorvosi javaslat
-felvteli kérelem
- jövedelem igazolás
-környezettanulmány
-nagykorú helyi lakos legyen
a gondozottak napi háromszori étkezésben részesülnek. Az intézménynek van saját konyhája, ami szociáli étkeztetést is biztosít a környéken lakóknak. Itt működik a Házi Gondozó Szolgálat is. A Mentálhigénés Klubtagok téritési díjat fizetnek az étkezésért.
Az intézménynek 17 gondozója, melyből 8 közvetlenül a fiatalokkal foglalkozik. A 8 fő közt van óvodapedagógus, szociálpedagógus, mentálhigiénés asszisztens, szociális asszisztens, gyermekfelügyelő asszisztens.
A Piremon biztosít 8-13 óráig egyéni munkaszerződés alapján munkalehetőséget a klubtagoknak:
-papírfül-ragasztás- iskolai kézimunka tasakokba való válogatása- késztáskákról levágni a bőrfüleket stb.
munkaválalás feltételi: -18. életév betöltése, foglalkoztatható legyen: -munka alkalmassái vizsgálatot végeznek, érvényes tüdőszűrő- érvényes személyi igazolvány, adókártya.
A fiatalok rokkantsági járadékban, rokkantsági nyugdíjban, rendszeres szoc. Járadékban, fogyatékossági járadékbn részesülnek attól függően, hogy kinek mi a betegsége. A meglévő képességek szinten tartása és fejesztése érdekében a következő szabadidős foglalkozások vannak: hittanszakkör, kondicionáló torna, gyógytorna, zenekari folakozás, manuális foglakozás, színpadi játékszakkör, szövő és kézimunka szakkör.
Szept.1. kedd:
Ma még nem kapcsolódtunk be a foglakoztatásba, körbevezttek minket, megbeszéltük a munkaidőnket: 9-től 12-ig. Vagyunk. Az épület helyhiány miatt akaratlanul is közelségbe kerültünk a gondozottakkal, de így legalább hamrabb feloldódott a feszültség, és a sérültek is hamar megbarátkoztak velünk, bár szerintem ők örülnek mindenkinek aki szóba áll velük. Kicsit nyomasztó volt eleinte ez az „egyből a sűrűjébe“, de így tökéletes a tapasztalat szerzés. Voltakolyan gondozottak akiken alig látszott, hogy fogyatékkal élők, egyedül közlekedtek, néha lenézték a súlyosabb betegek megnyilvánulásait, akiket hozzátartozóik hozzák-viszik. 11 gondozott külön épületben lakást is kapott, nem tudom, ennek mlyen feltételei vannak.
Szept.2.szerda:
Reggel 9-kor megérkeztünk. Ági néni (vagy ki) bevallotta, hogy igazából nem tud velünk foglalkozni, mert tereptanári feladatot bíztak rá, de önállóan bármelyik foglakozatásba bekapcsolódhatunk. Ez eleinte egy kis tanácstalanságot eredményezett, de végül az egyik csoportba benéztünk és segítettünk szalvétát vágni. Hm…az is munka…
3. csütörtök:
most írhatnék csak annyit, hogy ugyanazt csináltuk mint előző nap, de a monoton ollózás mellett beszélgettünk is, kapcsolatba kerültünk a betegekkel, szóval mégsem volt hiábavaló. Kedvesnak lenni velük nem is olyan nehéz mint ahogyan gondolja az ember, megtanítanak minket empátiára és előzékenységre. Van egy utista aki-bevallom- már kicsit idegesített, de aztán rá is szóltak, hogy ne zavarjon minket. Félpercenként kérdezte ugyanazokat a kérdéseket, és ezt nem mellőzte a két hét allatt. De ez van, nem tehet róla, hogy nem emlékszik mit kérdzett 1 perccel ezelőtt.
4. péntek:
ma egy másik csoporthoz mentünk be, és először megfigyelő státuszban maradtunk, mert ezek a betegek még nem nagyon ismertek minket. Itt most gyöngyfűzés volt feladatuk. Ma volt alkalmunk megtudni Norbitól, aki 31 éves önálló, enyhe fogyatékos, hogy utálja az egészet, csak a pénzért jön ide. De amúgy nagyon szellemes is tud lenni, csak sajos néha játékgépezik.
7. hétfő:
Ma végre rendes feladatot kaptunk, megkértek, hogy a vadasparki játékhoz fessünk alap képeket, szavannát, tengert, sarki tájképet. A szavannát sokáig csináltuk, ma be sem tudtuk fejezni, de nagyon jól néz ki, mindenki csodálta és dícsérték a sulit, ahol ilyen tehtséges gyerekek vannak. Végre egy hely ahol nem negatív kritikát hallunk a sulinkról.
8. kedd:
befejeztük a szavannát (lásd a következő oldalon), de máris bejejeztük, kezdhettünk újjabb munkába: tenger naplementében. Nem mondom, hogy semmi kedvem nem volt hozzá, de hát tudja mindenki, milyenek a kamaszokJ. És olyan lelkesek voltak mind a gondozők mint a gondozottak, még a májunk is hízhatott volna, felnéztek ránk. De ez más. Meg lehet éerteni, nekünk ez a mindennapünk, nekik különös, új dolog. A második kép is jó lett, bár erre a festményre nem jutott olyan jó minőségű papír, de hát megteszi bármi, kartonra is lehet festeni. Közben megrendelést kaptunk, az egyik gondozott, Gabi megkért minket, hogy fessük le a kutyáját, mutat képet, és letette a telefonját az asztalra, arról nézhetjük, mondván. Hát majd megcsináljuk, gondoltuk, mert akkorra lejárt a „munkaidőnk“.
9. szerda:
Máté reggel felhívott, hogy késni fog, mert kiment a válla, ami már egyszer eltört, úgyhogy bemennek a balesetire. Addig beszálgettem pár gondozóval, többekközt Turcsik Szilvi anyukájával. Rengeteg mindenről esett szó, nagy élmény volt ilyen közvetlenül beszélgetni, szabadon érdézni, és válaszolni.
A gondozottak fel voltak dobva, hisz Csütörtökön sportnap van a BuSzaCsában, ahol a nyertes csapat hazaviheti a vándorkupát, és egy évig mentesül a tagdíj fizetése alól.
10. csütörtök:
ma Panni is velünk jött, mert…nem tudom valahogy lemaradt a csoportjától. Tehát eljött a nagy nap, amire vártak, hogy különféle ügyességi versenyen összemérjék erejüket a más klubbhoz tartozókkal.
Itt igazán nemvolt dolgunk, csak szurkoltunk. Persze nem volt kötelező a proram, de sokan eljöttek. Még azokat is elhozták a szüleik, akiket nem lehetett beállítani a játékba. Az egész rendezvény jó hangulatban telt, és ami ami legobban meg lepett, hogy a versenyszámok között a fogyatékosok zenéltek. Nagyon ügyesek voltak. Nem lódítok, éreztem, hogy a mi csapatunk nyeri meg a „kupát“. Így is lettJ és ami még nagyon jó volt, hogy volt ingyen kaja.
11. péntek:
Reggel épp, hogy beértünk, büszkén rángattak minket a polchoz, amin ott díszelgett a kupa. Aranyosak voltak.
Ma még festettünk egyet, persze megkértek, hogy kéne még pár kép a folyosóra. Ha itt maradnánk egy hóapig galériát nyithatnának a munkáinkból. De persze nem úgy értem, hogy kihasználnak, csak nyilván ritkán keverednek ide olyan emberek akik tudnak egy kicsit festeni..
Összegeve mindig kedvesek voltak, szabad kezet kaptunk, sőt, talán lehet túlzás, de úgy érzem megszerettek minket.
| < Előző | Következő > |
|---|
